 |
 |
 |
Rocky Rice puffasztott rizs étcsokoládéba mártva 18g
 |
 |
 |
 |
 |
2019.05.15
Ezúton tájékoztatjuk Vásárlóinkat, hogy az Kiss me - colouring soluble candies (citrom, málna és feketeribizli ízű, olvadós nyelvfestős puha cukorka) 100g terméket visszahívjuk,
Tisztelt Vásárlóink,
Sajnos a 2019.1754 számú RASFF bejelentésen keresztül Hatóságtól tájékoztatást kaptunk, hogy a lengyel előállítású cukorkában nem jelölt (E102 - Tartrazin), valamint határértéket (30 mg/kg) meghaladó (44,6 mg/kg) mennyiségben (E104 - Kinolinsárga) színezékeket mutattak ki. Ez néhány esetben, nagyobb mennyiségben a gyerekeknél hiperaktivitást okozhat, valamint allergiás reakciókat is kiválthat. Cégünk már megkezdte ez ügyben a szükséges óvintézkedéseket és a terméket kivontuk a forgalomból.
Az Önök biztonsága számunkra elsődleges. Emiatt fogyasztóvédelmi kötelezettségünknek eleget téve, a termékeket visszahívjuk. Tájékoztatjuk Önöket, hogy minden megvásárolt Kiss me - colouring soluble candies (citrom, málna és feketeribizli ízű, olvadós nyelvfestős puha cukorka) 100 grammos, 2020.03.30 lejárati idejű terméket lehetőség van visszavinni vásárlás helyszínére.
Vonalkód: 5 900987 002361
Tételazonosító: AKD
Minőségmegőrzési idő: 30/03/2020
Kiszerelés: 100 g
A tételazonosító és a szavatossági idő a termék hátoldalán található.
A termék árát természetesen megtérítjük Önöknek.
További információ kérhető központi telefonszámunkon:
0036 36/411-449
(elérhető munkanap 8-15 óráig)
Köszönjük szépen a közreműködést!
A glutén a gabonák egyik fehérje összetevője, mely ötven-ötven százalékban két alcsoportra oszlik: gluteninre és gliadinra. A lisztérzékenység vagy gluténérzékenység - orvosi nevén cöliákia - a búza, rozs, zab és árpa egyik összetevőjével, a gliadin fehérjével szembeni túlérzékenység – mondta dr. Hidvégi Edit, gasztroenterológus. Ha a gluténérzékeny beteg huzamosabb időn át az előbb felsorolt összetevőket tartalmazó élelmiszereket fogyaszt, a vékonybél nyálkahártyájának súlyos sorvadása jön létre. Mivel a tápanyagok felszívódását biztosító bélbolyhok is a bélrendszer ezen szakaszában találhatók, a károsodás következtében képtelenek lesznek eredeti funkciójuk betöltésére. A beteg szervezetében a tápanyagok optimális felszívódása nem jön létre, az étkezések során elfogyasztott táplálékok a szervezetben nem tudnak megfelelően hasznosulni.
A tápanyagok három fő csoportját különböztetjük meg: szénhidrátok, fehérjék és zsírok. A lisztérzékeny beteg esetében mindhárom tápanyag felszívódása csökken, de ez a legnagyobb mértékben a zsírok felszívódását érinti. A szervezetben ilyen módon nem hasznosuló zsírok okozzák a lisztérzékenység rendszerint első jellemző tüneteit: a hasmenést, vagy a lazább, zsírfényű székletet.
A felszívódási zavarok hosszú távon hiányállapotokat idéznek elő a szervezetben, melynek első jele rendszerint a fogyás és a folyadék visszatartása. Amennyiben a szükséges tápanyagok a bélnyálkahártya károsodásának következtében nem tudnak megfelelően felszívódni, a betegeknél annak ellenére fogyás következik be, hogy étrendi szokásaikon változtatnának – magyarázza dr. Hidvégi Edit. A súlyvesztés azonban sokszor mégsem oly szembetűnő, mivel ezzel párhuzamosan a folyadék visszatartása is jelentkezik. Az ödéma a nem megfelelő fehérje felszívódás következménye. A normál fehérjeszint nélkülözhetetlen a szervezetben ahhoz, hogy megakadályozza a véredényekből a folyadék szövetek közé történő szivárgását. Amennyiben a vérben található fehérjeszint a felszívódási zavarok következtében lecsökken, ez a folyamat bekövetkezik, így gyakran jelentkezik a betegeknél puffadás, ödéma, különösen a boka és a lábfejek területén.
Gluténérzékenység esetén az összes zsírban oldódó vitamin felszívódása zavart szenved. A vas és a B12 vitamin csökkent felszívódása miatt vérszegénység is kialakulhat. A D vitamin és a kalcium hiánya csontritkuláshoz vezethet, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységet okozhat. A nem diagnosztizált és kezeletlen lisztérzékenység nőknél a menstruáció elmaradását, meddőséget is előidézhet.
A csecsemőkorban jelentkező gluténérzékenység főbb tünetei: a hasmenés, zsírszéklet, hasi fájdalmak, a fejlődés lelassulása. Az első tünetek rendszerint a glutén tartalmú ételek bevezetését követően pár hónappal jelentkeznek. Gyermekkorban is jellegzetes tünet a hasmenés, zsírszéklet és hasfájás, fokozott gázképződés, súlycsökkenés. A soványság mellett feltűnő a gázos belek, nagy mennyiségű, a bélben levő híg széklet miatt elődomborodó has. Ez azonban leginkább csak csecsemőkre, fiatal gyermekekre vonatkozik, a felnőtteknél már nem észlelhető ilyen súlyos formában.
Sok esetben a cöliákia nem igazolható, ám a beteg a cöliákia tüneteit észleli gluténfogyasztást követően: hasfájás, puffadás, székletproblémák. Különbség, hogy ebben az esetben a vékonybél nem károsodik és szövődmények sem lépnek fel. A nem cöliákiás gluténérzékenység több embert érint, mint a cöliákia.
forrás: www.webbeteg.hu
A lisztérzékenység a leggyakoribb felszívódási zavar, megelőzni nem lehet és a felismerése is nehéz, főleg ha felnőtt korban alakul ki. Pedig ha nem diagnosztizálják, súlyos tüneteket, akár meddőséget is okozhat. A fejlett társadalmakban, így Magyarországon is, a lakosság egy-két százalékánál van jelen,vagyis minden 50. ember lisztérzékeny, döntő többségük pedig nő. A lisztérzékenység a leggyakoribb felszívódási zavar, megelőzni nem lehet és a felismerése is nehéz, főleg ha felnőtt korban alakul ki. Pedig ha nem diagnosztizálják, súlyos tüneteket, akár meddőséget is okozhat. A fejlett társadalmakban, így Magyarországon is, a lakosság egy-két százalékánál van jelen, vagyis minden 50. ember lisztérzékeny, döntő többségük pedig nő erre hívja fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikájának orvosa. Lisztérzékenységet az egyes gabonafélékben (búza, rozs, árpa) található anyag, a glutén idézi elő. Dr. Juhász Márk gasztroenterológus szakorvos szerint részben civilizációs betegségnek tekinthető, de azért is nő az érintettek száma, mert ma már egyre gyakrabban fedezik fel ezt a betegséget. Az elmúlt 15 évben ugyanis egyszerűsödött a diagnosztizálás, már egy vérvétel is elegendő ehhez, de pozitív eredmény esetén elkerülhetetlen az eredmény szövettani vizsgálattal történő megerősítése. Mivel még nem tudják pontosan, hogy mitől és hogyan alakul ki a lisztérzékenység, nem lehet megelőzni. Annyi biztos, hogy közrejátszik a genetikai hajlam. Kimutatták ugyanis, hogy egy lisztérzékeny ember első fokú rokonainak (fia, lánya, testvére) 20-25 százalék esélye van a betegségre, vagyis csak minden negyedik, ötödik közeli hozzátartozó lesz beteg. Tévhit tehát, hogy egy lisztérzékeny embernek mindenképpen lisztérzékeny lesz a gyermeke. A lisztérzékenységgel kapcsolatban több más tévhitről is beszámolt dr. Juhász Márk. Ezek egyike például, hogy ez a betegség allergia. A gasztroenterológus elmondta, hogy inkább intoleranciáról van szó. Tévhit az is, hogy csak gyerekkorban alakulhat ki. Egyre többen felnőttként lesznek betegek, ráadásul többségüknél nem a gyermekkorban jellemző hasi tünetek (haspuffadás, krónikus hasmenés, hasi fájdalom) jelentkeznek, hanem például vashiányos vérszegénység, csontritkulás, vagy ismétlődő vetélés. Többször évek telnek el, míg kiderül, hogy lisztérzékenység áll ezen betegségek mögött, tehát a kezdeti tünetek megjelenésétől számítva gyakran évekig nem diagnosztizálják. Az is tévhit, hogy ki lehet nőni a lisztérzékenységet. Sajnos ez sem igaz, a betegeknek életük végéig tartaniuk kell a gluténmentes diétát. A lisztérzékenységre jelenleg nincs gyógyszer, egyetlen kezelési módja a szigorú gluténmentes diéta. Ha ezt nem tartják, járászavart, egy viszketéssel és hólyagos elváltozásokkal járó bőrbetegséget (Duhring betegség), sőt kivételes esetben rosszindulatú daganatot is okozhat. Hosszútávú szövődmény lehet még a csontritkulás és a fogamzóképesség mindkét nemet fenyegető zavara. Fokozottan ajánlott figyelni az 1-es típusú cukorbetegeknek, az autoimmun pajzsmirigygyulladásban és a Down-kórban szenvedőknek, ők ugyanis a rizikócsoportba tartoznak. A lisztérzékenyek nem ehetnek búzából, rozsból, árpából készült ételeket, tehát az ilyen kenyereket és a többségében búzalisztből készült tésztákat, süteményeket is kerülniük kell. Speciális lisztet kell beszerezniük, ezzel kell elkészíteniük minden tészta- és kenyérfélét. Az alapanyagok drágábbak és nem mindenhol szerezhetők be, ez főleg kistelepüléseken okoz gondot. A lisztérzékeny gyerekek például nem étkezhetnek az iskolai menzán, de még egy vendégségben sem ehetnek szabadon. A karácsony közeledtével nagyobb a kísértés, de Juhász doktor szerint egy sütemény elfogyasztása nem okoz drámai rosszullétet, általában nem vált ki heveny tüneteket, ez azonban senkit nem sarkallhat a gluténmentes diéta tudatos megszegésére.
forrás: http://www.varoszoba.hu
A só (= nátrium-klorid, NaCl) nagyon fontos ásvány/ makroelem szervezetünk számára. Értékességét mutatja, hogy az ókorban és a középkorban is fizetőeszköz volt, fehér aranynak nevezték.
Később Timbuktuban, a 9. század fontos kereskedelmi gócpontjában egy az egyben váltották az arannyal, vagy elefántcsontot és rabszolgákat ajánlottak helyette. Sok népnél mai napig szokás a vendéget kenyérrel és sóval fogadni. A só valóban életszükséglet. Hiánya szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat. Kritikusabb helyzetben a hiány apátiához, halálhoz is vezethet. Szervezetünknek napi 2-3 g sóra van szüksége, bár ez egyénenként változhat. Naponta mi magyarok viszont minimum 15-20 g sót fogyasztunk, ez a mennyiség viszont már káros, hiszen nátriumtartalma sokszorosa annak, amennyit szervezetünk naponta elhasznál.
A megfelelő minőségű és mennyiségű só különleges képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer, melyek elengedhetetlenül szükségesek az élethez:
• A sókoncentráció biztosítja a vérplazma állandó ozmózisnyomását, ez a vér és a szövetek közötti anyagcserét teszi lehetővé.
• A só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli vízháztartást.
• A vízháztartás szabályozásán kívül más szerepe is van, például természetes antihisztamin. Asztma esetén ugyanolyan hatásos, mint egy inhalációs spray, annak mellékhatásai nélkül.
• A só tisztítja a tüdőt, a hörgőket. Meglágyítja a nyálkát a tüdőben.
• Sportolás előtt egy kevés só megnöveli a tüdő kapacitását és meggátolja a túlzott izzadást.
• Szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához.
• A vesének is szüksége van sóra, a túltengésben lévő savak leépítése és azoknak vizelettel történő kiválasztása miatt.
• Csökkenti a szívritmuszavarokat, fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában.
• Fontos a lelki és érzelmi zavarok kezelésében. A depresszió kezelésénél használt lítium a sóban lévő nátriumot próbálja meg helyettesíteni.
• Fontos szerepet tölt be az agyban a szerotonin- és melatoninszint állandó fenntartásában. Ha elegendő víz és só van a szervezetben, akkor eltávolítják a toxikus salakanyagokat, így a szervezetnek nem kell esszenciális aminosavakat (pl. triptofán és tirozin) feláldozni. A triptofán szükséges a szerotonin, melatonin és triptamin képzéséhez.
• Nagy szerepe van az idegsejtek közötti összeköttetésben és az információ feldolgozásában.
• Cukorbetegségnél segít egyensúlyban tartani a vércukorszintet és csökkenti az inzulinszükségletet.
• Vízzel együtt csökkenti a szív- és érrendszeri károsodásokat.
• Szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívódásához.
• Fontos szerepet tölt be a köszvény és az ízületi gyulladások megelőzésében.
• Megakadályozza az izomgörcsöket.
• A csontritkulás egyes esetekben a víz és a só hiányára vezethető vissza. Sóra van szükség a csontozat erősítéséhez.
• Megvéd a visszerek kialakulásától és a hajszálérrepedéstől.
Miért és mikor nem jó a só?
Mint ahogy láthattuk, só nélkül nincs élet. Mégis, miért éri annyi kritika a sófogyasztásunkat? Ennek legfőbb oka, hogy általában túl sokat fogyasztunk belőle. „Minden túlzás bűnbehullás”, tartja egy ókori mondás. Ez a sófogyasztásunkra is igaz lehet: a túlzott mennyiségű só káros lehet szervezetünk számára. Ahogy a bevezetőben is érintettük, az Egészségügyi Világszervezet szerint egy felnőtt ember napi két-három gramm nátriumot, tehát öt-hét gramm sót kell, hogy elfogyasszon, ehhez képest ma Magyarországon az átlagfogyasztás 15 gramm, azaz az ajánlott mennyiségnek majdnem háromszorosa.
A gyógyító só, ha nem megfelelő mennyiségben fogyasztjuk, ölhet is. Kínában például az ókorban „bevett” öngyilkossági módszer volt a sóevés; a végzetes adag fél kilogramm volt. Nézzük, milyen betegségeket eredményezhet a túl sok só.
A nem megfelelő mennyiségű só fogyasztás veszélyei:
• Vérnyomás-emelkedés
Ha rendszeresen túl sok nátriumot fogyasztunk, az a víz visszatartásához vezethet a vérben és más szövetekben. A vérben lévő visszatartott víz megnöveli a vér tömegét, amit az erekben kell forgatni. Ha a vérmennyiség olyan nagyra nő, hogy az erek a nyomáskiegyenlítés végett nem bírnak tovább tágulni, a vérnyomás megemelkedik. Az osztrák hipertónia társaság elnöke szerint sófogyasztás nélkül kisebb a magas vérnyomás kialakulásának az esélye öregkorban. A diagnosztizált hipertónia kezelésének első három-hat hónapjában is nem a gyógyszeres kezelés a célszerű, hanem a sófogyasztás mérséklése.
• Szív-és érrendszeri panaszok
Az állandó magas vérnyomás megdolgoztatja a szívet, hogy a többletfolyadékot is forgassa és fenntartsa a vérkeringést. A magas vérnyomás meggyengítheti az érfalakat. Ez a két dolog felgyorsíthatja a lepedék lerakódást az erekben, amik ellátják a szívet és az agyat. Ez megnöveli a szívinfarktus és a szélütés esélyét. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosságnak csaknem harmada szenved valamilyen szív- és érrendszeri betegségben, amelyek az első helyen állnak a vezető halálokok között az USA-ban. Mindez a túlzott sóbevitel számlájára írandó.
• Szélütés (agyvérzés, stroke)
Kimutatták, hogy a túlzott sófogyasztás olyan végzetes betegségekhez is vezethet, mint az agyvérzés. A vizsgálat eredménye szerint a napi 5 grammnál több só fogyasztása 23%-al növeli az agyvérzés kockázatát és 17%-al a szívroham valószínűségét.
• Reumás megbetegedések, köszvény
• Vese- és epekőképződés
Két amerikai tanulmány szerint a sóban gazdag táplálékok fogyasztása nagymértékben okolható a veseproblémákért. Amerikai kutatók háromezer nőt vizsgáltak két tanulmányban. Úgy tűnik, a konyhasó használata összefügg a veseproblémákkal. Sőt, a vesekő sajnos gyermekeknél is egyre gyakoribb. Az orvosok által feltételezett okok közt szerepel a mozgásszegény életmód, az elhízás, a túlzott sófogyasztás (chipsek, sós kekszek, ill. gyorséttermi ételek formájában).
• Gyomorfekély
A gyomorfekélyt, majd gyomorrákot előidéző állapot előbb alakul ki a nagyobb mennyiségű sót fogyasztók körében, amennyiben eredetileg a Helicobacter pylori nevű baktérium okozta panaszukat. Az Amerikai Mikrobiológiai Társaság megfigyelése szerint a fekélyt okozó Helicobacter pylori (Hp) képes alkalmazkodni a megfertőzött személy étrendjéhez. Génmutáción esik át, aminek révén alkalmas lesz arra, hogy érzékennyé váljon a gyomorban lévő magas sókoncentrációra, majd megnövekedett génaktivitással reagál a helyzetre.
• Befolyásolja az emésztőrendszeri betegségek kialakulását, az anyagcserét, a szervezet hormonális működését.
• Megzavarja az idegrendszer és a szív működését, ritmuszavart okoz.
Alcím: Hogyan kerülhetjük a túlzott sófogyasztást?
Fontos a folyamatosság elve. Hozzászoktunk a „sósabb” ízhez, ezért unalmasnak találnánk az ételt, ha a sótartalma drasztikusan lecsökkenne. Ha azonban az étel sótartalmát kis lépésekben csökkentjük, nem észleljük a különbséget, fokozatosan hozzászokunk a kevésbé sós ízhez. Finnországban, ahol 1975-óta folytatnak kampányt a sófogyasztás csökkentésére, az átlagos sóbevitel a felnőtt lakósság körében 3-6 grammal csökkent. Látnunk kell azt is, hogy a sóadagolás csökkentése érdekében nem csak főzési, de fogyasztási szokásainkat is meg kell változtatnunk, hiszen nem csak mi sózzuk túl az ételeinket: az előre gyártott, félkész (konzerv, mirelit) élelmiszer, húsipari termékek eleve ehhez a sóigényhez idomulnak. A legtöbb nátrium ugyanis úgy kerül az ételünkbe, hogy tartósított és előre feldolgozott ételeket választunk. (Hiszen azok a só mellett további nátriumvegyületeket is tartalmaznak, például nátrium-glutamát (ízfokozó), nátrium-benzoát (tartósítószer). Érdemes friss alapanyagokat vásárolnunk, illetve ha lehetőségünk van rá, saját magunk tartósítsuk élelmiszereinket.
A nem megfelelő minőségű só
A sónak több fajtája van, a kereskedelemben többféle típus kapható, melyek az eredet, szemcsefinomság, tisztaság, adalékanyagok tekintetében különbözhetnek egymástól. Ilyen a kóser só, amely durva, nagy szemcsés, közönséges sófajta. A tengeri só ízre kevésbé tér el az asztali sótól, de szemcséi apróbbak. Több fajtája is van, a mediterrán országokban más-más technikával állítják elő. Az eredeti Fleur de Sel Franciaország nyugati partjáról származik, ahol sófarmerek megfelelő időjárás mellett, párolással kiváló minőségű és finomságú sót nyernek. A sima francia tengeri sót az Atlanti-óceánból nyerik, és finomítatlan termékként kerül a boltokba. Ez utóbbi nagy százalékban tartalmaz jódot, mely a pajzsmirigy-betegségekre kiváló gyógyszer. A szürke só finomítatlan tengeri só, amit nedves iszapból nyernek. A szürke színét az agyagtól kapja. Ez is Franciaország egyes partszakaszairól kerül a kereskedelembe. Az indiai fekete só (Kala Nama) szintén finomítatlan ásványi só, és neve ellenére inkább rózsaszínes, mint fekete. Érdekes ízét a sóban található kén adja. A hawaii só (Alatea) pirosas-barna színét és nevét egy vulkántól kapta, különlegesen pikáns ízét pedig a sült-piros agyagnak köszönheti. És végül a füstölt tengeri sónak sokféle íze és színe van, attól függően milyen fajta fával füstölték. Egyes füstöltsó-fajtáknak természetesen füstölt íze van, míg másokban érződik a mesterséges füstölés.
A „rossz só?”
Egyes, manapság igen népszerű vélemények szerint bármelyik só (úgy a konyhasó, a tengeri só, az asztali só, mint az egyéb elnevezéssel forgalomban lévő só) káliumtartalma sokkal nagyobb a megengedettnél. Ugyanis a „jó só”-hoz, a nagyobb haszonszerzés reményében, kálium-kloridot kevernek. A kálium-klorid ízre, színre nem különböztethető meg a nátrium-kloridtól. Ugyanúgy néz ki és ugyanolyan sós íze van. Ezzel szemben a mérvadó források (pl. OÉTI) szerint csak a csökkentett nátriumtartalmú sóhoz kevernek szándékosan kálium-kloridot, amelyre megfelelő mértékben szükségünk van.
Azt láthatjuk tehát, hogy mint minden területen, a sófogyasztás területén is az a legfontosabb, hogy mértékkel éljünk, együnk, és akkor nem betegítjük magunkat, hanem az egészségünket szolgáljuk.
Mit kerüljünk?
• A füstölt, savanyított hústermékek
Sonkák, szárított marhaszelet, kolbász, virsli, marhanyelv, sózott disznóhús. Ezek az ételek nem csak magas zsírtartalmuk miatt veszélyesek, de rengeteg sót is tartalmaznak.
• Rágcsálnivalók
Chipsek, sósmogyoró, tortilla, pattogatott kukorica, kekszek. Általában az édes kekszek is tartalmaznak sót. Helyettük fogyasszunk inkább olajos magvakat, és készítsük el a saját rágcsálnivalóinkat.
• Savanyúságok
Sajnos a boltban kapható savanyúságok többnyire tele vannak sóval, így jobban tesszük, ha otthon készítjük a savanyúságot. Ha erre nincs időnk, a boltban vásárolt savanyút fogyasztás előtt alaposan mossuk meg, így csökkentve annak sótartalmát.
• Salátaöntetek
A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható salátaöntet rendkívül sok sót tartalmaz. Finom és egészséges salátaöntetet otthon is egyszerűen készíthetünk olívaolaj és fűszerek felhasználásával.
• Szószok
A szójaszósz és a paradicsompüré is igen sok sót tartalmaz.
• Előrecsomagolt és fagyasztott ételek
A legnagyobb probléma ezekkel az előrecsomagolt finomított ételekkel, hogy rendkívül sok sót tartalmaznak, annak ellenére, hogy az ízük mégsem egyértelműen sós. Próbáljunk meg minél kevesebbet fogyasztani ezekből: inkább főzzünk több napra és fagyasszuk le a maradékokat.
• Zacskós levesek, leveskockák
Egy tányér zacskós leves a napi sószükséglet majdnem felét tartalmazza, így ezek fogyasztása sem ajánlott.
• Sajtok
A sajt-snackek és a keménysajtok rengeteg sót tartalmaznak.
Összeállította: Dankóné R. Magdolna
Források: http://cotcot.hu/cikk/2008/08/14/a-sonak-divatja-van
